Júliusban ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját Peter Ind nagybőgős. Karrierje a 40-es években kezdődött Londonban. Az 50-es években Amerikába költözött. Első ottani fellépése a Birdland klubban volt Lennie Tristano oldalán. A 60-as években a nyugati partra költözött családjával, majd visszatért Európába, ahol többek között Martin Taylor gitárossal és Stéphane Grappellivel készített felvételeket. Később hangstúdiót üzemeltetett, folytatta a zenélést, a 60-as években elkezdett festést, és zenetanárként működött. Az idős muzsikust július 28-án a londoni Ronnie Scott’s klubban ünnepelték egy koncert keretében. Az est házigazdája Ian Shaw volt.
Larry Birnbaum szakíró nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megírja a rock and roll előtörténetét. Before Elvis: The Prehistory of Rock ’n’ Roll című új könyve igen alaposan leás a múltba, hogy a minstreltől Haley és Presley feltűnéséig számba vegye a műfaj elődeit. Szakítva számos téveszmével Birnbaum gondosan elemzi a nagyzenekari boogie-kat és a bluest, mint a rock előfutárait, és olyan hírességek úttörő szerepére is kitér, mint Gene Autry és Ella Fitzgerald. Röviden: Birnbaum kétségbe vonja azt az állítást, miszerint a rock and roll váratlanul, úgyszólván a semmiből bukkant fel a zenepiacon. Elemzésében sokkal bonyolultabb zenetörténeti folyamatról van szó, melybe belejátszott a swing, a boogie-woogie, a country, a mainstream popzene és a rhythm-and-blues. Birnbaum korábban elsősorban szakcikkeket publikált, többek között a Down Beat és a New York Times hasábjain.
Denny Zeitlin zongorista életművének „aranykorából” válogat a Sunnyside kiadó legutóbbi kiadványán. Zeitlin 1968-1978 közötti felvételeit adta ki újra a cég. Így ismét bárki hozzáférhet Zeitlin akusztikus és elektromos kísérleteihez, melyek a funktól az avantgárdig ívelnek. Mindenkinek bátran ajánlható a lemez, aki érdeklődik a szólózongora-felvételek iránt.
A napokban új albummal kedveskedett rajongóinak a fusion jazz egyik koronázatlan királya, George Duke zongorista. A DreamWeaverről azt írja a Jazz Times, hogy mindenki talál rajta valami neki szóló zenét. Duke kísérői is elegáns névsort alkotnak. Játszik a lemezen Christian McBride és Stanley Clarke bőgős; Teena Marie, Lalah Hathaway, Rachelle Ferrell és Jeffrey Osborne énekes, valamint Paul Jackson, Jr. és Jef Lee Johnson gitáros.
Szeptember 15-én fejeződik be a május 31-én kezdődött Eszterházi Vigasságok rendezvénysorozat a Fertődi kastély parkjában. Augusztus 1-4. között rendezik meg „Haydn Meets Jazz” címmel a „Jazznapok a kastélyparkban” alcímű koncertsorozatot világhírű előadóművészek részvételével. Augusztus 1-én a Take 6 énekegyüttes lép színpadra; másnap a Jan Garbarek Group játszik Trilok Gurtu ütőhangszeres közreműködésével; 3-án Jaco Pastorius-emlékkoncertet tartanak Billy Cobham dobos irányításával, akit a Stúdió 11 tagjai kísérnek; 4-én pedig Jean-Luc Ponty hegedűművész lesz a sztár, Symphonic Evening című programjával.
A Jazznoise partnere, Andrea Quartarone gitárkurzusokat hirdet a Facebook-oldalán. Az érdeklődők ott jelentkezhetnek a könnyített, illetve profiknak szóló tanfolyamokra. A profiknak szóló kurzus idén szeptemberben indul. Az olasz muzsikus egyébként tavaly két lemezzel is jelentkezett a piacon. Carlo Fimiani társaságában készítette el az Acoustic Duo-t, Chester Harlannal pedig a Life Portraits-t. Mindkét CD-t az Xtramuse kiadó jelentette meg.
Dave Holland, a kortárs jazz egyik legtekintélyesebb figurája idén ünnepli első saját lemeze megjelenésének negyvenedik évfordulóját. Az ünneplés része, hogy új lemeze jelenik meg Prism címmel a Dare2 Records gondozásában. Az új lemez címe egyben Holland legfrissebb zenekarának neve is. A bőgős jelenlegi kvartettjében Kevin Eubanks gitározik, Craig Taborn zongorázik és Eric Harland dobol. A Prism megjelenése szeptember elejére várható.
Jó hír a lágy jazzt és utazást kedvelőknek, hogy szeptember 13-14-én megrendezik az augsburgi Smooth Jazz Festivaltr, a kontinens egyik legjelentősebb programját e stílusirányzatban. A fellépők között találjuk Jeff Golubot, Warren Hillt, Cindy Bradleyt, Dan Ciprianót, Jeff Kashiwát és Steve Cole-t. Aki valamilyen szerencsétlen véletlen következtében mégse tud eljutni Augsburgba, 2014. május 1-4-én vigasztalódhat Mallorcán, az ottani smooth jazz fesztiválon, melyet Európa legnagyobb „soul, funk & jazz party”-jaként emlegetnek. E jövő évi rendezvény programja még nem ismeretes.
Budapest egyik legnagyobb szabású eseménye, az ANTRÉ FESZTIVÁL 1.0 színpadon debütáló ifjú és még fel nem fedezett tehetségek számára teremt bemutatkozási és fellépési lehetőséget.
A fellépők a következő műfajokban képviselik magukat: komolyzene, jazz, könnyűzene, világzene, népzene, tánc (kortárs, orientális, formációs), performance, színház, gyermek produkció, irodalom.
A több száz programnak a fesztivál Budapest belvárosában ad helyet. Ezen belül is az Erzsébetváros és Belváros-Lipótváros szórakozó és kulturális töltekező tereiben, a Hátsó Kapu és a Rózsavölgyi Szalon vonzáskörzetében sorakozó kultikus helyszínek sokszínű és változatos miliőjében.
A programok megvalósításához a fesztivál biztosítja a technikai struktúrát. A közönség és a zsűri által díjazott előadók, társulatok, produkciók értékes nyereményekben részesülnek.
Will Lee basszusgitáros nem vádolható azzal, hogy egymás után jelenteti meg saját lemezeit. Utoljára húsz évvel ezelőtt adott ki saját néven CD-t, most viszont előrukkolt egy új lemezzel (Love, Gratitude and Other Distractions), amely valamikor augusztus közepén kerül majd a boltokba. A ritka lemezkészítést persze az is magyarázza, hogy Lee 1993 óta minden nap dolgozik a késő esti David Letterman Show-ban mint a CBS Orchestra tagja, korábban pedig az NBC tévében volt hasonló munkája Letterman műsorában. A tévéfellépéseken túl gyakorta fellép a Fab Faux zenekarral, mely kizárólag Beatles-feldolgozásokat játszik 1998-as megalakulása óta.
Lee első szólólemeze az 1993-s Oh! volt. Ezen volt hallható például Jimi Hendrix Driftingjének egy feldolgozása. Az új lemezen Lee-szerzemények szólalnak meg egy all-star zenekar előadásában. A lemezen feltűnik többek között Pat Metheny, Peter Erskine, Akiko Yano, Bob James, Chuck Loeb és Steve Gadd. A CD néhány dalát nem Will Lee írta, a külsős dalszerzők között találjuk például a gitáros Leni Sternt.
Augusztusban egy egész hétvégén át a jazz lesz a főszereplő Newportban. Idén is megrendezik a világhírű jazzfesztivált, amely 1954 óta integráns része a jazztörténetnek. Az évtizedek során a műfaj szinte valamennyi nagysága színpadra lépett itt, a fesztivál közönsége pedig inkább a jazzrajongók közösségének nevezhető. A hangversenyek sora is jóval többet nyújt a jelenlevőknek, mint csupán koncertek egymásutánját. Az idei program augusztus 2-án kezdődik szabadtéri koncertekkel. Fellép Natalie Cole, Bill Charlap és Freddy Cole. 3-án és 4-én egy másik szabadtéri színhelyen lesznek műsorok, melyeken többek között Chick Corea, Wayne Shorter, Herbie Hancock, valamint Hiromi, Esperanza Spalding, Gregory Porter és Robert Glasper lesz hallható/látható.
Századik kiadványához érkezett a Jochen Becker vezette New York-i ZOHO Music kiadó, amikor tavaly tavasszal megjelentette a Hendrik Meurkens-Gabriel Espinosa kettős Celebrando című albumát. A szájharmonikás Meurkensen és a bőgős-énekes Espinosán kívül hallható e lemezen Misha Tsiganov zongorista, Alison Wedding énekes és Adriano Santos dobos. Meurkens és csapata tíz brazil dalt szólaltat meg a kiadványon. A CD nemcsak a kiadót, hanem a brazil jazzt is ünnepli. Hendrik Meurkens idén már nem csupán a különleges hangszerek kategóriában, hanem a vibrafonosok között is helyezést ért el a Down Beat kritikusainak szavazásán. A hamburgi születésű zenész tizenhat éves korában kezdett vibrafonozni, három évvel később pedig szájharmonikázni. Két évig Rióban élt, ahol elmélyítette brazil zenei ismereteit. Négy ZOHO-lemezen hallható a játéka.
Bern Nix gitáros nevének emlegetésekor a legtöbben alighanem Ornette Coleman ma már akár klasszikusnak is nevezhető Prime Time zenekarára asszociálnak, melyben Nix volt a „harmolodic” esztétika egyik alkalmazója. Nix azóta se távolodott el a Coleman-i felfogástól, csak napjainkban saját kvartettje élén játszik. A mostani zenekar egy Nix-trióból nőtt ki, melyben François Grillot bőgőzött és Jackson Krall dobolt. Nix vonzódása a trióformációhoz egyébként még régebbre, az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor William Parkerrel alakított háromtagú zenekart. Nix kvartettje a napokban jelentetett meg új CD-t Negative Capability címmel. Az együttesben a gitáros és Grillot az őstag, hozzájuk csatlakozott a szintén Coleman esztétikáját követő Matt Lavelle trombitás és Reggie Sylvester dobos. A lemez címében szereplő fogalom John Keatstől ered, és egymás tapasztalatainak ítélkezés nélküli elfogadását, a „megértő módot” jelenti. A CD-t az 56kitchen Records jelentette meg.
Az altszaxofonos virtuóz Charlie Parker tizenéves korában lett hivatásos zenész. Tizenhat évesen szokott rá a heroinra. Függősége dacára forradalmi változásokat hozott létre a jazzben. Harmincnégy éves korában halt meg. Chuck Haddix frissen megjelent Parker-monográfiájában barátok és szemtanúk vallomásait gyűjtötte össze a tragikus sorsú muzsikusról, és ezek segítségével próbálja megrajzolni a szaxofonos portréját, illetve életútját. Szemben más Parker-könyvekkel itt nem a lemezfelvételek és a zene áll a fókuszban, hanem a drogfüggő művész, aki fiatalabb kollégáit gyakran figyelmeztette a kábítószerek veszélyeire. A Bird: The Life and Music of Charlie Parker nemcsak értékes művészéletrajz és kordokumentum, hanem gondos kutatómunkán alapuló mű, amely nem egy mítoszt és téves információt pontosít Charlie Parker életével és személyiségével kapcsolatban.
Június 29-én a kaliforniai Torrance-ben elhunyt Paul Smith zongorista, aki legnagyobb sikereit Ella Fitzgerald kísérőjeként érte el. A kilencvenegy éves muzsikus halálát szívelégtelenség okozta. Smith több mint hetevenéves pályája során számos nagysággal játszott együtt. Muzsikus partnere volt többek között az Andrews Sisters, Tommy Dorsey, Les Paul, Bing Crosby, Dizzy Gillespie, Rosemary Clooney, Doris Day, Sammy Davis Jr., Pat Boone, Nat King Cole és Dinah Shore. A zongorista 1922-ben született San Diegóban, és nyolcévesen kezdett zongorázni tanulni. Tizenkilenc éves korától volt hivatásos zenész, először Johnny Richards együttesével lépett színpadra. Zongorázási stílusát Bill Evanséhoz, Nat Cole-éhoz és Oscar Petersonéhoz egyaránt hasonlították.